Székelyudvarhelytõl északra, a Hargita-hegység nyugati elõterében, 750-800 méteres magasságban, festõi környezetben fekszik Ivó, hegyvidéki település - hegyi tanyavilág, amely a közeli zetelakiak kitelepedésével alakult ki, és jelenleg egy völgyben elterülõ üdülõfalu látványát kelti. A Fertõ-tetõrõl (1589 m) érkezõ Ivó-patak völgyében várja Önt panziónk, 1800 m2-es patak melletti területen.


Zetelakától északra, a 138-as megyei útról Zeteváralján térünk le, és 3 kilométer megtétele után érjük el Ivó települést. A karbantartott hegyi út Ivót elhagyva, kétfelé ágazik: jobbra tartó ága a Madarasi Hargita csúcsára (1801 m) vezet - télen itt sífelvonókkal működõ kitűnõ amatõr sípályákat építenek ki, a balra tartó út pedig az Ivó-patak fejébe, a Fertõ tetõ (1589 m) déli oldalára vezet, ott átfordul a Nagymadaras-patak völgyébe, és levisz Csíkmadarasra, az Olt folyó völgyébe.
Zeteváraljánál duzzasztó gát épült a Nagy-Küküllõn, így alakítva ki azt a közel 140 hektár felületű hegyvidéki tavat, amely télen a korcsolyázókat, meleg nyári napokon pedig a kirándulókat, fürdõzõket, csónakázókat és a horgászokat vonzza. Erdély-szerte a kirándulóhelyeket az teszi különlegessé, hogy a természet mind a mai napig megmaradt természetes vadságában.
Ivóból könnyen elérhetõk a Székelyföld nevezetességei is, mint a cserépedényeirõl híres Korond, a parajdi Sóbánya, a szovátai Medve-tó, a Gyilkos-tó, Tusnádfürdõ, a Szent-Anna tó , a szárhegyi Lázár kastély, Csíksomlyó, vagy a Madarasi Hargita-csúcs - egyszóval bármely székelyföldi látnivaló.
Ugrás az oldal tetejére